Csillagpor

A mű 2022-ből származik. A fotó alapján a kompozíció egy nagy, összefüggő kék mezőre épül, amelyen különböző méretű, fehér pontok és pettyek szóródnak szét. A háttér tónusai kobalttól ultramarin felé váltakoznak; a felület több, áttetszőnek ható rétegből állhat, amit helyenként finom ecsetnyomok, dörzsölt, felhőszerű átmenetek, illetve enyhe szemcsézettség jelez. Ez a rétegzettség optikai mélységet ad, a kék mező nem sík, inkább csendesen pulzáló térként olvasható. A fehér jelek véletlenszerűnek tűnő, mégis ritmikusan kiegyensúlyozott elrendezése dinamizmust hoz a képre. A különböző méretű cseppek—apró szikrák és néhány hangsúlyosabb pötty—lokális fókuszpontokat képeznek, amelyek között a szem önkéntelenül vonalakat, „csillagképeket” köt. A ritmus sűrűsödései és fellazulásai légzésszerű lüktetést teremtenek, a néző figyelmét finoman körbevezetik a felületen. Anyagszerűen a festék viselkedése fontos: a fehér jelek némelyike enyhe domborulattal bírhat, ami oldalirányú fényben finom árnyékot vet, így a majdnem teljesen sík kompozícióban apró relief-hatás jön létre. A kék rétegek mattabb, a fehér pöttyök fényesebb hatása—ha jelen van—kontrasztot képezhet, amely tovább erősíti a jel–háttér viszonyt. A felület összességében nyugodt és meditatív, a pontok szóródása pedig tágasságérzetet kelt. A kép olvasható kozmikus távlatként vagy víz alatti lebegésként is; a skála tudatosan nem rögzített, így a néző saját asszociációi szerint méretezheti át a látványt. A kompozíció ereje a visszafogott eszköztárban rejlik: a monokróm, de gazdagon rétegzett háttér és a minimális, mégis hatásos jelezés párbeszéde időt kérő nézést hív elő. A tiszta színkontraszt, a sűrű–ritka ritmusváltások és a finom anyagjáték együtt csendes, szemlélődő hangulatot hoz létre.