ART-0035

A mű 2024-ben készült, és egyetlen, belső téglalapba sűrített, monokróm képtérrel dolgozik. A kompozíció lényegét a sűrű, szemcsés textúrák és a különböző vastagságú, többnyire ferde vagy ívelt karcolatok ritmusa adja. A peremek felé sötét, telített foltok sűrűsödnek, amelyek mintegy keretezik a képfelületet, míg középtájon világosabb zónák nyílnak, egyfajta lélegző sávot hozva létre. Ez a sötét–világos váltakozás markáns kontrasztot teremt, és optikai mélységet sugall: a sötét részek előretolódnak, a világos mezők hátralépnek, így a lap síkján belül több rétegű térérzet alakul ki. A legdominánsabb mozgásirányokat átlós és ívelt vonalnyalábok jelölik ki. A sűrű karcnyomok nem egységes hálót, inkább törésekkel és elcsúszásokkal tagolt, élő ritmust adnak, amely ide-oda tereli a néző tekintetét. A felület egyes pontjain a dörzsölt, letörölt hatás és a megmaradt festékszerű foltok egymásra rétegződése finom anyagszerűséget, „koptatott” érzetet hoz létre. A textúrák váltakozása miatt a kép egyszerre nyers és érzékeny: a határozott gesztusok mellett sok a köztes, derengő középérték is, amelyek megakadályozzák, hogy a kontraszt túlzóvá váljon. A kompozíciós súlypont nem a geometriai középen van: a sötét tömörülések az alsó és a jobb perem irányába húznak, miközben a világosabb vertikális sáv a bal-közép tengelyen ellensúlyozza ezt. Ebből kiegyensúlyozott, mégis feszült dinamika születik. A kép egészét a nyomhagyás gesztusa szervezi: a karcok, elkenések és visszatörlések nyomaiból épülő felület a készítés folyamatának lenyomataként olvasható, miközben nem kínál konkrét ábrázolást. A néző így a ritmusra, a felület finomságaira és a tónusok közti átmenetekre összpontosít, amelyek a mű fő élményét adják.