Mátrix

A mű négyzetes formátumú, amelyet szabályos, finom rácsháló tagol. A sötét, többrétegű fekete habkarton síkján különböző magasságú, derékszögű elemek jelennek meg: egyes négyzetek és téglalapok a felületből kiemelkednek, mások enyhe süllyesztésként nyílnak meg. A háló ezüst színű vonalai egyenletes rasztert adnak, amely keretként fogja össze a lépcsőzetes kompozíciót, és kijelöli a modulok ritmusát. A rács és a relief egymásra vetülése hol folytatólagosságot, hol eltolódást érzékeltet, ez pedig finom feszültséget teremt a rend és a megszakítás között. A felépítés szigorúan ortogonális: a négyzetek és téglalapok sorokban, oszlopokban rendeződnek, de az elmozdítások miatt nem válik mechanikussá. A kiemelkedések és mélyedések kiosztása kiegyensúlyozott, a sűrűbb és ritkább zónák váltakozása áramló nézésrendet kínál. A fény-árnyék alapvető szervező erő: a kiemelt elemek élei világos peremeket kapnak, a mélyedések tompa sötét foltokként hatnak. A megvilágítás változására a kompozíció karaktere módosul, a vetett árnyékok átírják a négyzetek hierarchiáját, így a mű térbelisége érzékenyen reagál a környezetre. Anyagszerűségében a habkarton matt, puha felülete áll szemben a rácsvonalak fémes, ezüstös csillanásával. Ez a kontraszt egyszerre visszafogott és pontos; a sötét testek tömörsége mellett a vonalháló rajzosan levegőssé teszi a képet. A szabályos modulok „pixeles” olvasatot is lehetővé tesznek, ugyanakkor a különböző rétegvastagságok taktilis minősége kézzelfoghatóan térbelivé teszi az összhatást. A kompozíció fegyelmezett, tiszta és meditatív: a mérnöki rend és a finom eltolások dialógusából higgadt, mégis dinamizmust hordozó felület jön létre.