Aranyháló

A kompozíció középpontjában egy sűrűn szabdalt, diagonális irányokba futó vonalháló áll, amely a felületből enyhén kiemelkedik. A megadott anyagok alapján a reliefhatás akril és műanyag elemek kombinációjából jöhet létre; ez a faktúra a fény beesési szögétől függően változó csillanásokat és finom árnyékokat hoz létre, ezzel fokozva a kép térbeliségét. A háttér finom átmenettel vált a mélybordó-vörös tartományból egy sötétebb, barnás-fekete zónába. Ez a gradiens visszafogott, mégis erős alapot ad a felületen cikázó, fémes hatású vonalaknak, amelyek így magas kontraszttal rajzolódnak ki. A vonalak nem párhuzamosak, inkább váratlan irányváltásokkal, metszéspontokkal és csomókkal tagolják a mezőt. Az így létrejövő sokszögű „cellák” mérete és alakja változatos, ami élő, pulzáló ritmust kölcsönöz a műnek. A háló sűrűsége helyenként fokozódik, máshol fellélegez, ettől a tekintet cikcakkban halad, mintha egy töredezett térképen vagy repedéshálón navigálna. A csomópontoknál megjelenő anyagfelhalmozódások külön kis hangsúlyok, amelyek a nézést meg-megállítják. Színhasználata visszafogott, a meleg tónusokra és a sötét-világos kontrasztokra épül. A vöröses háttér érzetileg melegen izzik, míg a sötét alsó zóna stabil alapot, vizuális súlyt kínál. A fémes aranyszínű hatás mindezt ünnepélyes, de nem túlzó fénytónussal egészíti ki. A kép összhatásában feszesség és törékenység egyszerre jelenik meg: a háló dinamikája energiát sugároz, miközben a felület tagoltsága a széttartó és összetartó erők egyensúlyát idézi. A mű így az absztrakció nyelvén, konkrét ábrázolás nélkül teremt intenzív, tárgyszerű jelenlétet, amely különösen érzékenyen reagál a megvilágítás változásaira.