A kompozíció szimmetriára alapozva osztja meg a teret két egymás melletti részre, amelyek ugyanakkor eltérő tónusokban és részletekben különböznek. A két arc – bár stilizált és leegyszerűsített – erőteljes figuratív elemként jelenik meg, amely a harántirányban osztott háttérbeli foltokkal szemben áll. A kék árnyalatai a bal oldalon sötétebb, míg a jobb oldalon tompább, halványabb tónusban jelennek meg, ami feszültséget és dinamizmust hoz létre. Az egész felületet keresztül-kasul futó, látszólag véletlenszerű fekete vonalak láthatók, melyek mozgást és életet sugároznak, miközben elbizonytalanítják az alakokat. Ez az írásos jellegű vonalrakás kontrasztot képez a geometrikus ovális formák és a strukturált háttér között. A felület textúrája gazdag, a festék elvékonyított és erős kontraszttal kezelt, amely valószínűleg nyomat technikai részlet lehet, de a pontos médium nem egyértelmű. A ritmus a vonalak kusza egymásba fonódásában, a színek váltakozásában és a figurák visszatérő alakzatában rejlik, melyek egyszerre absztraktak és figuratívak.
