A kompozícióban a fényes világoskék árnyalat dominál, melyet fehér foltok tagolnak. A két szín közötti kontraszt élénk, ám harmonikus, kifejezetten hűvös hatású. A szerkezet főként foltszerű, kissé elnagyolt formákból áll, melyek megtörik a teret, és egyfajta ritmust teremtenek. Az organikus kontúrok hullámzó mozgást sugallnak, melyet az átfedésekkel és mozaikosan helyezkedő fekete vékony vonalak még inkább erősítenek. A vonalak törött, szaggatott, természetes hatást keltenek, kiegészítve és gazdagítva a felület struktúráját. Ez a kettősség - a foltok statikusabb megjelenése és a vonalak dinamikájának összjátéka - tartja fenn az egyensúlyt és a vizuális érdeklődést a térben. A felület textúrája enyhén szemcsés, ami a fotón át látható, feltehetően papír alap lehet, de biztosat nem lehet mondani a hordozóról. A tükröződés hiánya és a halvány árnyalatok alapján festészet vagy vegyes technika is szóba jöhet, de a pontos anyaghasználat nem állapítható meg egyértelműen.
