A képen feltűnő az intenzív kontraszt a fekete és fehér tónusok között, ami egyfajta dinamikus ritmust hoz létre a néző számára. A kompozíció mind mennyiségében, mind vonalvezetésében megosztott, több rétegben elhelyezkedő foltok és vékony, szabadon szárnyaló vonalak gazdag textúrát alkotnak. Az egész mű felszíne meglehetősen árnyalt, a foltos fekete felületeken apró finom részletek és finom karcolatok érhetők tetten, amelyek megnövelik a mélység érzetét. Az absztrakt jegyek dominálnak, nincs egyetlen meghatározott forma, ami inkább az érzelmi impulzusok ritmusát és mozgását sugallja, mintha a töredezett káosz rendezett ritmusban mozogna. Az egész kép egyfajta harmóniát áraszt a kezdetleges rend és a szándékolatlan véletlen találkozásában.
