A kompozíció absztrakt, de érzékelhető benne egyfajta rendezettség: a bíbor tónusú felület akár sejtek, vagy lekerekített formák ismétlődését idézheti. Ezek a formák szabályos sorokba rendeződnek, ami ritmust és harmóniát teremt. A ráncok és redők megjelenítése a felszínen további vizuális rétegként működik, textúráltságot és mélységet ad a munkának. A kreatív kontraszt az egyetlen kék gömb formájában egyfajta fókuszpontot alkot, amely megtöri a domináns bíbor színmezőt, így vizuális feszültséget hoz létre. Ez a kék alak egyediséget, eltérést sugall az ismétlődő mintázattól. A fények és árnyékok hatására a felület plasztikusnak tűnik, ami a térbeli mélység illúzióját adja, miközben a kép síkszerűsége is megőrződik.
