A festmény struktúrája a domború gömbök és a redős, hajtogatott formák kontrasztjára épül. A felszín fehérsége egységes, mégis finoman változó tónusokkal és árnyalatokkal játszik a textúrák kiemelésére. A gömbök szabálytalan elrendezése dinamizmust ad a vertikális képfelületnek, miközben a redőzet alatta múltbéli anyag vagy hajtogatott textília érzetét kelti. A fények és árnyékok játéka hangsúlyozza a felület plaszticitását, így a kép egyszerre látványos dombormű és festmény. A területen tapintható, szabálytalan textúrák és a gömbök szinte lágy, mégis markáns jelenléte között finom ritmus rajzolódik ki. Az összhatás meditatív és leginkább az anyagszerűségre és formákra fókuszál.
