A kompozíció alapvetően két egymásba fonódó, kör alakú formára épül, melyeket elmosódott, puha tónusokkal festettek meg. A pasztell színvilág – főként a halvány sárga és rózsaszín – légies, lágy hatást kelt, amelyet kontrasztként érvényesítenek a markáns fekete vonalak. Ezek a fekete kontúrok nem szabályosak; olykor szakadozottak, szaggatottak, melyek élénkséget és spontaneitást sugallnak, valamint térbeli mélységet hoznak létre. A vonalak metszéspontjai és ívei egyfajta ritmusát adják a műnek, amely a néző tekintetét folyamatosan mozgásban tartja. A háttér fehér struktúrája valószínűleg vásznat vagy texturált papírt sejtet, ami teret ad a színeknek és vonalaknak, nem túlzsúfolva a kompozíciót. A kép összhatása nyugodt, finom, mégis élénk, harmonikus egyensúlyt teremt a szabadság és a kontroll között.
