Az alkotás főként kék és arany árnyalatokkal operál, melyeket fehér és piros motívumok törnek meg. A két fő kéktónus közötti finom aranysáv erős kontrasztot teremt, miközben szokatlan eleganciát kölcsönöz a képnek. A jobb oldalon lévő vörös, sejtelmes körvonalak ellenpontozzák a bal oldalon található fehér fröcskölt pöttyöket, ezáltal a kompozíció egyfajta ritmikus egyensúlyt mutat. A festmény egyaránt megnyugtató és lendületes, felületén a textúrák érzékelhetők, mintha a kék alapszín több rétegben és másféle átfedésekkel készült volna. A minimalista, mégis reakciókat kiváltó formai játék a vizuális értelemben vett zeneiség érzetét kelti.
